Neil Gaiman: Coraline | Értékelés

Neil Gaiman: Coraline

 

 

Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.

A könyvnek először a borítója fogott meg. Ez a legújabb kiadás, nagyon modern az előzőekhez képest, ami szerintem egy pozitív újításnak mondható. Így sokkal jobban felkelti az ember figyelmét. Nagyon szeretem ezeket a sejtelmes, elvont és ijesztő dolgokat a borító pedig ezt sugallta, ha bár tudtam, hogy egy meséről lesz szó.

A könyv belsejében is vár minket pár meglepetés; rajzok, amik nagyon jól szemléltetik a történetet és szinten – akár csak a borító – passzolnak a könyvrémisztő hangulatához.

Régebben már hallottam az animációs filmről, ami a könyv alapján készült, de még nem láttam, viszont tervezem a jövőben megnézni, mert belopta magát a szívembe ez a kis történet.

 

 

Történet:

A középpontban Coralni áll az egyke, kalandvágyó kislány, akivel nem igazán foglalkoznak a szülei. Édesapja folyton dolgozik és anyukájának is akad dolga. Ezért mikor új házba költöznek Coraline elhatározza, hogy felfedező útra indul. Meglátogatja a ház többi lakóját, kirándul a ház körül. Viszont egy esős napon, amikor nem tud kimenni a szabadban egy új dolgot, fedez fel a házban. Egy ajtót, ami egy másik helyre vezet. Ez a másik hely a valóságnak egy alternatív tükörképe. Ott is van anyukája és apukája, csak egészen máshogy néznek ki, ijesztőek és gomb van a szemük helyén. Ezt viszont ellenzi, hogy sokkal finomabbak az ételek, és az új anyuka, apuka többet foglalkozik vele. Ezért eleinte nem tűnik fel Coralnie-nak a gonosz hátsó szándék. Kalandozása közben megismerkedik egy fekete, nagyképű cicával és pár másik kisgyerekkel, vagyis inkább a szellemükkel.

 

Coraline egy nagyon bátor és önfeláldozó lány, aki bármit képes megtenni szüleiért és újdonsült barátaiért. Eleinte még minden rendben van, majd egyszer csak miután hazatérnem találja sehol a szüleit. Eltűntek és az egyetlen személy, aki tud neki segíteni a Macska. Ez a Macska volt Coraline után a második kedvenc szereplőm. Hihetetlen szimpatikus természete van.

A főszereplőnk elhatározza, kiáll minden próbát és megmenti a szeretteit minden áron.

Elejétől a végéig ott bujkált egyfajta nyomasztó hangulat a sorok között. Egyszerű az írásmód, mondhatni gyerekes, ami nem meglepő mivel egy kislányról szól. Mégis, izgalmas, és felkelti a figyelmét egy idősebb korosztálynak is. Tipikusan az a mese, amit bármelyik korosztály évezhetőnek tud találni.

A kalandos történetben sok fordulat van. Mikor már azt hinnénk, hogy vége, happy end, megszabadultunk a gonosztól, mindig jön valami újabb izgalom. Nehezen tudtam letenni a kezemből, egész hamar ki is végeztem. Talán pont azért mert, ahogy Coraline-t, engem is hajtott a kíváncsiság.

Az író nagyon szemléletesen festi le a házat, a szereplőket, na meg a többi ijesztő tényezőt, ettől válik horrorisztikussá az egész.

Összegezve:

A bátor, hősies és igazán szimpatikus kislány; Coraline történetét mindenkinek bátran merem ajánlani, mert igazán jó tanmese. Néhol vicces, legtöbb helyen ijesztő, és rengeteg kaland vár ránk is a titkos ajtón túl. Már csak egy dolgunk van, szurkolnunk Coralne-nak hogy sikerrel járjon szerettei megmentésében!



Idézetek:

– A macskáknak nincs nevük – közölte.
– Nincs?
– Nincs. Nektek embereknek van nevetek. Méghozzá azért, mert fogalmatok sincs, kik vagytok. Mi tudjuk, kik vagyunk, ezért nincs szükségünk névre.

Coraline sóhajtott. – Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mit érne akkor?

– Honnét tudjam, hogy megtartod a szavad?
– Megesküszöm – felelte […]. – Megesküszöm anyám sírjára.
– Van neki sírja? – tapogatózott Coraline.
– Van bizony – bólogatott […]. – Magam dugtam bele. És amikor megpróbált kimászni, visszadugtam.

Borító: 5/5
Szereplők: 5/5
Történet: 5/5