Back to school - Egyetem (HAUL)

Megtörtént a beiratkozás, így aktív hallgatója lettem egy egyetemnek! Már ott a beiratkozáson is éreztem, hogy teljesen más, mint egy középiskola/gimnázium. Sokkal jobban magunkra vagyunk itt hagyatkozva, és nem lesz senki, aki figyelmeztet a határidőkre. (Ja de, a Neptun). Tökéletes hely arra, hogy önállósodjunk, és ez egyszerre tetszik is meg nem is. Azért tetszik, mert szerinte jó, ha önállóak leszünk, viszont kissé tartok tőle, mivel teljesen idegen lesz az egész.

Már csak pár nap és kezdődik a tanítás. A legfőbb dolgok, amiktől tartok, nem fog menni a tanulás, nem lesznek barátaim vagy, hogy elveszek. Mivel egy teljesen idegen városba kerülök, ráadásul bejárós leszek, (egyelőre) így ennek a veszélye is fennállhat.

Magyarország egy német szemével - Városnézés Budapesten

Sziasztok!

Augusztus elején érkezett Magyarországra az egyik legjobb és legrégebbi barátnőm Németországból. Már több mint tizenöt éve ismerjük egymást, és még így is hogy évente olyan két-három alkalommal találkozunk és rengeteg kilométer választ el bennünket nagyon jó maradt a kapcsolatunk. Erről a kapcsolatról még az is lehet, írok egy külön posztot.

Az idén nyáron nem egyedül jött, hanem egy barátnőjével. Az utóbb említett személy teljesen német viszont a barátnőm ő félig csak, így tud mind a kettő nyelven folyékonyan beszélni.

Sajnos csak egy hétig voltak itt és olyan sokat nem is tudtunk beszélgetni, mivel én sokat dolgoztam és ők is több fele mászkáltak. Egyik nap viszont elterveztük, hogy felmegyünk Budapestre. A barátnője még nem járt a fővárosban, így a nevezetesebb helyeket szerettük volna neki megmutatni, vagyis egy városnéző túrát szerveztünk.

Hova jutottunk?

Halihó! Biztos bennetek is felmerült már az a kérdés, hogy hova is jutottunk, pontosabban a társadalom hova is jutott. Mióta dolgozok diákként és emberekkel foglalkozok, a kasszába még gyakrabban jut az eszembe ez a szófordulat. Egy múltkori eset vitt rá arra, hogy írjak erről egy bejegyzést.

Filmek, amiket utáltam

Halihó!

Ebben a bejegyzésben erősen a múlt időn van a hangsúly. Több filmmel is voltam úgy, hogy egy percet sem láttam belőlük, csak hallottam róluk vagy mások mesélték milyen és én úgy döntöttem nem szeretem, esetleg egyenesen utálom őket. Igen, jogtalan előítélkezés.  (Hál’ istennek csak a filmekkel vagyok így).

Végül az ilyen filmek úgy kerültek mégis megnézésre, hogy valaki szinte rá kényszerített. Persze ehhez, hosszas és kitartó erőlködés kellett sokszor, mert én nagyon makacs voltam és állítottam én NEM szeretem ezt a filmet. Egy-két olyan eset is volt, amikor én döntöttem úgy, hogy megnézem.

Ki vagyok én? - & Hogy jutottam el idáig?

Sziasztok! Mivel még nem volt szinte semmilyen bemutatkozó szövegem, úgy döntöttem most írok egyet, de nem hagyományosat. Ebbe a kis bemutatkozásban megtudhatjátok, hogyan jutottam el ide, és mennyit változtam az elmúlt öt év alatt. Higgyétek el, rengeteget!