Eleinte nem
akartam koleszba menni. Eléggé határozottan kiálltam a döntésem mellett, pedig
a szüleim és a barátaim is a kollégiumot javasolták. Hiába érveltek mellette,
én mindig csak a fejemet ráztam rá. Makacs voltam és gondoltam nekem majd menni
fog a bejárás.
Sok mindentől
féltem a koleszos életből. Féltem attól, hogy milyen szobatársaim lesznek, hogy
nem fogok tudni tanulni és hogy tanulás se fog menni.
Viszont mikor
megpróbáltam a bejárást, nagyon hamar rájöttem, hogy ez nem fog menni. Nem is a
koránkeléssel lenne a baj, hanem, hogy mindennap késő este fél kilencre érnék
haza. Semmi időm nem lenne tanulni. Így végül úgy döntöttem megpróbálom a
kolit. Ezt pedig nem bántam meg.