Eleinte nem
akartam koleszba menni. Eléggé határozottan kiálltam a döntésem mellett, pedig
a szüleim és a barátaim is a kollégiumot javasolták. Hiába érveltek mellette,
én mindig csak a fejemet ráztam rá. Makacs voltam és gondoltam nekem majd menni
fog a bejárás.
Sok mindentől
féltem a koleszos életből. Féltem attól, hogy milyen szobatársaim lesznek, hogy
nem fogok tudni tanulni és hogy tanulás se fog menni.
Viszont mikor
megpróbáltam a bejárást, nagyon hamar rájöttem, hogy ez nem fog menni. Nem is a
koránkeléssel lenne a baj, hanem, hogy mindennap késő este fél kilencre érnék
haza. Semmi időm nem lenne tanulni. Így végül úgy döntöttem megpróbálom a
kolit. Ezt pedig nem bántam meg.
Az utazás
Elsősorban
nagyon hasznos mivel nem kell olyan nagy távolságot megtenni. Az utazás nagyon
le tud fárasztani és elálmosít. Ezt csak heti kétszer kell megtennem, odafele a
kolihoz és hazafele. Vasárnap este vagy hétfő reggel szoktam érkezni, és mindig
csütörtökön megyek haza, mivel pénteken már nincs tanítás nálunk.
A sulitól tíz
percre van a kollégium, amihez egy nagyon szép erdei út vezet. Ezt mindig is
imádni fogom, legalább van valami jó az iskolába járásban. Ezért is időbe érek
vissza és van idő tanulásra meg magamra is.
A közelbe több bolt
és bevásárlóközpont is van, ahová közösen szoktunk menni, legtöbb esetben
kocsival, de egy kisebb bolt is van körülbelül tíz perc sétára.
Lakótársak
A szobatársaim
is nagyon rendesek, hamar jóba lettem velük. Egy szobában négyen vagyunk. Az
előtérből nyílik még kettő szoba, ahol kettő-kettő ágy van. Az szomszédos
szobában lakik egy csoporttársam, aminek nagyon örülök.
Sok barátság
kötődött így, és rengeteg új ismerősöm is lett. Talán ez az egyik legjobb része
és legnagyobb előnye a kolesznak, hogy sok új embert ismerhetünk meg. Ettől a
résztől féltem a legjobban, mivel nehezen nyitok az emberek felé. Még mindig
úgy érzem, hogy kissé zárkózott vagyok, de igyekszem minél jobban megnyílni
másoknak. Úgy érzem ez sikerül is.
Nincs
kiközösítés vagy lenézés. Ha te normális vagy másokhoz, ők is azok hozzád.
Sokszor hallottam, hogy ez megy az ilyen helyeken, de én pont az ellenkezőjét
tapasztaltam. Talán azért mert ez egy kisebb közösség, mivel itt a városban az
iskolának egyetlen karja van és egy kollégium is ahová szintén nem járnak olyan
sokan mint egy pesti helyre. Viszont ennek örülök is. Itt majdnem mindenki
ismer mindenkit, és köszönünk is egymásnak. Nem találkoztam még olyan esettel,
hogy csendbe mentem volna el valaki mellett. Ha nem ismerjük egymást, akkor is
köszönünk.
Magány vagy társaság?
Az ember társas
lány, viszont a magányt is igényli. Mint mindenki ezzel én is így vagyok. Ez is
egy olyan dolog volt, amiért nem akartam koleszba lenni, mert néha szükségem
van az egyedüllétre. Viszont most hogy itt vagyok, azt tapasztalom, ha
szükségem van arra a bizonyos én időre akkor
megkapom. Másoknak is szüksége van az ilyenre főleg ha visszaérünk a kétórás
előadások után.
Barátok
Már előbb is
említettem, hogy itt könnyen lehet ismerkedni. Ez nekem is sikerült, rengeteg
új embert ismertem meg. Vannak olyanok is akikkel szorosabb lett a kapcsolatom.
Erre jó példa mikor hárman összeülünk egy szobába, az éjszaka közepén cipeljük
át a matracomat a másik szobából, hogy elférjünk és hajnali fél négyig
filmezünk úgy, hogy másnap ZH-t írunk. Igen ez is egy nagyon jó sztori.
Viszont, nézzük
a hasznos oldalát is – mert azért szorgalmasak is vagyunk – sokkal könnyebb a
közös tanulás. Segítünk egymásnak, kikérdezzük a másikat és motiváljuk egymást.
(vagy épp azon szenvedünk mennyire nehéz az anyag és, hogy jövőre tali ugyan
azon a tárgyon)
Persze, még ez a
pár hónap alatt nem szereztem olyan sok tapasztalatot, de pont annyit, hogy
megszerethessem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése