Magyarország egy német szemével - Városnézés Budapesten

Sziasztok!

Augusztus elején érkezett Magyarországra az egyik legjobb és legrégebbi barátnőm Németországból. Már több mint tizenöt éve ismerjük egymást, és még így is hogy évente olyan két-három alkalommal találkozunk és rengeteg kilométer választ el bennünket nagyon jó maradt a kapcsolatunk. Erről a kapcsolatról még az is lehet, írok egy külön posztot.

Az idén nyáron nem egyedül jött, hanem egy barátnőjével. Az utóbb említett személy teljesen német viszont a barátnőm ő félig csak, így tud mind a kettő nyelven folyékonyan beszélni.

Sajnos csak egy hétig voltak itt és olyan sokat nem is tudtunk beszélgetni, mivel én sokat dolgoztam és ők is több fele mászkáltak. Egyik nap viszont elterveztük, hogy felmegyünk Budapestre. A barátnője még nem járt a fővárosban, így a nevezetesebb helyeket szerettük volna neki megmutatni, vagyis egy városnéző túrát szerveztünk.

Reggel indultunk, hogy időben felérjünk. Fent Budapesten vettünk egy csoportos 24 órás jegyet, mivel több fele terveztünk menni különböző közlekedési eszközökkel.

Az első utunk a Mamutba vezetett, ahol a Costa Caffe-ban ebédeltünk és kávéztunk. Szükségünk volt a koffeinre és az energiára, mivel hosszú nap állt előttünk. Kicsit nehezen találtuk meg a kávézót, mert – mint a neve is mondja – óriási ez a bevásárló központ. Bár szerencsére segítségünkre voltak a térképek, így azok segítségével és sok mászkálás után végre megtaláltuk a célunkat!

Az első látványosság, amit megnéztünk az a Halászbástya volt, ahova busszal mentünk fel. Itt is érvényesült az, hogy vidékiek-külföldiek vagyunk, és nem ismerjük a fővárosi közlekedést. Azt tudtunk hányas buszt kell keresnünk, csak az indulási helyét találtuk meg nehezebben. Végül pár kérdezősködés után ide is eltaláltunk.

Bevallom, még én sem voltam fent soha a Mátyás templomnál, így nekem is új volt, amit láttam. Sajnos fel nem mentünk a rendes kilátóba (rengetegen voltak és nem akartunk sorba állni), csak az ingyenes részét néztük meg. Viszont innen is nagyon szép kilátás nyílt a városra. Kicsit elidőzgettünk, fényképezgettünk majd mentünk is tovább.

Gyalog mentünk le a Margit-hídig, ez nem volt olyan vészes mivel lefelé kellett menni. Bár a meleg miatt azért így se volt könnyű. Mire leértünk nagyon szomjasak voltunk, és ami volt nálunk víz vagy elfogyott, vagy ihatatlan meleg volt. Nehezen találtunk boltot a közelben. Egy beülős hely volt nem messze a hídtól, ahol kerek nyolcszáz forintért kaphatott az ember egy kicsi fél literes vizet. Mivel ezt kész rablásnak tartottam, inkább nem vettünk. Miután átmentünk a híd másik felére találtunk egy Aldit ahol normál áron szereztünk be itókákat.

Ez után elindultunk, hogy eljussunk a legfőbb célunkig, a Parlamentig. Talán ez az a hely, amit ha valaki először jár Budapesten nem szabad kihagynia. Személy szerint nekem is nagyon tetszik, szerintem gyönyörű egy építmény. Mind nappal, mind éjjel csodás látványt nyújt, megunhatatlan. Persze aki Budapesten lakik neki már biztos megszokott látvány, de nekem, aki ritkán jár mindig is gyönyörű fog maradni és szeretni fogom.

Ez a látványosság után elbuszoztunk a Hősök Teréhez. Ott is megcsináltuk a szokásos kis mesélős, fényképezős rutinunkat, majd tovább sétáltunk egyenesen a Városligetbe. Még egy gyönyörű hely a sok közül Pesten. Itt pihenőt tartottunk és átbeszéltük, hogy merre tovább. Végül úgy döntöttünk elmegyünk az állatkertbe. Itt csak két óránk volt, mivel későre járt már és hamarosan zárt. Így csak gyorsan körbefutottuk és mentünk is. Azért így is élvezhető volt persze.

Végül metróval mentünk vissza a Déli-pályaudvarhoz ahonnan már a megszokott úton mentünk haza.

Na és hogy, hogyan látja egy német Magyarországot?

Anna 21 éves, Passau-ban lakik és német nemzetiségű.

A legjobban a Halászbástya tetszett neki a budapesti kirándulásunk alatt, és úgy gondolja nagyon szép a főváros. Magyarországban nagyon tetszett neki, hogy sok a szabad, erdős-füves hely, több mint Németországban. Ott sajna kevés ilyet találni. Persze vannak nagyon szép helyek, de feléjük nem annyira jellemző ez, mint nálunk.

Ittléte alatt pár magyar szót is megtanult, ami közül a kedvence a „szia” mert szerinte szépen hangzik, szebben, mint egy német köszönés. A másik pedig a strucc mivel vicces.

Szerintem nagyon jó dolog, ha egy külföldi a nyelvünket tanulja és így próbál beszélni.