Miért szeretek falunk élni? #1 | Mert csodás környezet vesz körül

Halihó! A múlt héten barátommal elindultunk sétálni, és megkeresni a közelben lévő napraforgó táblát, hogy csináljunk szép képeket. Miután elkészültek a fotók, - még a búzatáblába is – és nézegettem a képeket egy új bejegyzés ötlet jutott eszembe. Gondoltam, indíttok egy új témát, aminek az lesz a középpontjába, hogy megosztom veletek miért is olyan jó falun élni.

Nagyon boldog vagyok, hogy ide születtem, szerencsésnek érzem magam. Persze a városi életet sem vetem meg, de a vidéknek is rengetek, jó oldala van. Ezek közül fogok egyet bemutatni nektek most és a jövőben többet is tervezek.

Mert csodás környezet vesz körül…

Hát igen, falun nincs hiány a csodás tájakból, erdőkből és nyáron a rengeteg mezőgazdasági területekből. Kezdve a repce virágzásával, majd a csodás napraforgókkal és a búzamezőkkel. Számomra ezek olyan fantasztikus dolgok, és nagyon jó érzés, hogy ahogy kilépek, az ajtón ezek a dolgok terülnek elém.

Nem is kell messzire menni, pár perc séta után már a földes utat koptatom a lábaimmal és haladok előre valamelyik termőföld felé. Nincs zaj, nincs tömeg, a legtöbb esetbe csak magad vagy. Persze társaságban még szórakoztatóbb egy ilyen sétát tenni.

Séta közbe egyik felemen elém terül a gyönyörű búzatenger a másik oldalamon a méregzöld kukoricaföld. Majd a napraforgó és az árpa, attól függ merre mész. Kopár földeket nem igazán látni. Mind ezt pedig körbeveszik az erdők, amikbe egy nagyszerű kaland kirándulást tenni.

Azok a csodás erdők…

Nem úgy van, ahogy sokan gondolják, hogy mész és csak fa, fa, fa, oh egy bokor, majd megint csak fa, fa és fa. Itt bármelyik irányba indulsz el, nem találsz egy ugyan olyan erdőt sem. Mindenfelé más és más, újabb szépséget tár eléd ez a sűrű zöld terület.

A családommal és barátaimmal, sokat járunk erdőbe sétálni főleg tavasszal vagy ősszel. Nyáron persze több időnk van arra, ha nincs túl meleg.

Amikor a következő képek készültek, az egy igen kalandos túra volt a barátnőmmel. Szinte majdnem életünkbe került. (Na jó ez azért egy erős túlzás…)

Ezen a felső képen látható egy igen meredek sziklás oldal. Számunkra nagyon jó ötletnek tűnt ezt megmászni. Vagyis lemászni rajta. Túránk során valahogy a tetejére kerültünk, és gondoltuk, lerövidítjük utunkat azzal hogy lemászunk ezen a sziklás oldalon. Neki is vágtunk, majd hamar rájöttünk nem volt túl jó ötlet. Pár helyen még kapaszkodó se volt igazán, rendesen tervet kellett készíteni merre menjünk. Szerencsémre barátnőm rendelkezett mászási tapasztalatokkal így ő ment előre. Sajna ezek a készségek se voltak olyan nagy hasznunkra. Sírva, nevetve küszködtük le magunkat, majd olyan fél óra után az út felénél járva beismertük ez nekünk nem megy annyira, így megpróbáltunk visszamászni, hogy egy másik útvonalat keressük. Ez végül sikerült és egy kevésbé meredek oldalon mentünk le.

Hogy mi még jó az erdőkben? A felfedezések!

Nem olyan nagydolog, mi mégis élveztük mikor egy kis „barlangot” találtunk az előbb említett sziklás oldalba. Ide még fel is tudtunk mászni.

Egyszerűen, elmondhatatlan az érzés, ami átjárja az embert, mikor kimozdul a négy fal közül és egy ilyen környezetbe lép.

Ezért is érzem magam szerencsésnek hogy ilyen környezet vesz körül.