Sziasztok! Idén nyáron a barátommal mentem nyaralni a Balatonhoz. Kisebb-nagyobb nehézségek árán, de sikerült megszervezni az öt napos kis közös nyaralásunkat. Minden évben eljutok a Balatonhoz, így idén sem akartam kihagyni, egyrészt ezért is esett erre a választás. Nagyon jól éreztem maga, igazi aktív nyaralás volt, vagyis nem csak arról szólt, hogy feküdtünk a parton és napoztunk. Ezen a nyaraláson bejártunk egy csomó helyet, voltunk Veszprémben, Balatonfüreden, Keszthelyen, egy elhagyatott szovjet laktanyán, a Kányavári szigeten (Kis-Balaton) és még egy félelmemet is legyőztem ez alatt a pár nap alatt.
Ez volt a második ilyen úgymond önálló (vagyis szülők nélküli) nyaralásom. Nagyon jó érzés volt önállóan megszervezni egy ilyen utat és a hozzá tartózó programokat is.
Utazás, szállás és a környék
Kocsi és jogsi híján, busszal mentünk. Sikerült találnunk egy olyan járatot ami egészen levisz minket Csopakig átszállás nélkül. A hátránya az volt, hogy egész korán, reggel hatkor indult.
Fáradtan kómásan álltunk a buszmegállóban, mikor barátom elkezdte mondogatni (persze gondolom én, jó poénból), hogy figyeljem meg egy ilyen tipikus fapados Ikarus féle busszal fogunk menni. Én egyből rászóltam, ne mondogasson ilyeneket, mert a végén tényleg így lesz. Meg voltam győződve róla, hogy biztosan valami modern, klímás busszal fogunk menni, mégiscsak 3 órás útról van szó. Viszont ő még jó párszor elmondta meglátását a 100 éves buszról ami le fog minket vinni az úticélunkhoz. Hát mit ad Isten, megjött a busz, én sokkot kapva tátott szájjal bámulok, miközben barátom nevetgél. Hát persze, hogy bevonzotta a nosztalgikus látványt nyújtó 4 kerekű szaunát...
Felszálltunk, kerestünk egy jó kis helyet magunknak. Általában nincs bajom az efféle buszokkal, de ha több órás útról van szó, azért jobban ürülök egy modernebb járműnek.
Az út hosszú volt, fárasztó és kényelmetlen. Az ülés anyaga – ha nem megfelelő pozícióban voltam – vágta a kezemet, elültem mindenemet, de még aludni se tudtam. A könyvemet nem hoztam fel a buszra, gondoltam, hát minek úgyis beszélgetünk majd meg nézelődünk. Ezt is körülbelül olyan jól elhittem, mint a luxus buszt. Barátom az első fél órában elaludt, én pedig egyedül maradtam az unalmas magányomban. Szerencsére volt nálam egy füzet és toll, azzal kis ideig elfoglaltam magam. Vagy írtam, vagy nézelődtem.
Hálás voltam, mindennek, mikor végre leértünk Csopakra. Nagyon jó érzés volt kiszállni a buszból, kinyújtózni és járni egyet. Mivel egész korán leértünk ezért még Csopakon maradtunk barátom apukájánál a szállás elfoglalásáig.
Nagyon szép volt ez a kis falu. Gyönyörű környék, és közel van a Balaton-parthoz még strandja is van.
A szállás tejesen rendben volt, egy apartmanban szálltunk meg. A szoba szép, felújított volt és tiszta. Rendes volt a tulajdonos is. Igaz kevés időt töltöttünk itt, szinte csak aludni jártunk oda.
A nap elejét sajna elmosta az eső, ami miatt egyből kétségbe is estem, mi lesz velünk így a héten. Végül késő délutánra kisütött a Nap, így el tudtunk menni, bejárni a falut. Kutyust sétáltatva bandukoltunk le a Balaton partra és megnéztük Csopak kis kikötőjét. Nagyon szép kis erdei ösvényen mentünk végig és jutottunk el odáig.
Este elmentünk egy helyi pizzázóba a Garden Pizzériába, ahol nagyon finom házi limonádét ittunk és a pizza is teljesen jó volt. A hely hangulatos volt, nagy választékkal. A pizzákon kívül házi süteményt is ettünk, én a kedvencemet a hókiflit választottam és ez nagyon jól volt elkészítve.
Balatonfüred – legyőztem egy félelmemet!
Busszal mentünk át Füredre, bejártuk a környéket majd strandoltunk is egyet. Itt már jártam párszor, egy éve osztálykiránduláson is itt voltunk. Szerintem nagyon szép hely Balatonfüred is, gyönyörű kilátás van a Tihanyi-félszigetre. Az Annabella strandon voltunk és innen is szép a kilátás szintén. Gondoltuk itt is ebédelünk. Elég nagy a választék a büfékből, így találomra ráböktünk egyre ahol ettünk. Kedves kiszolgálás volt és laktató kaja, csak hát tipikus balatoni árak. Viszont ha már ide jön az ember, akkor ezt is beleszámolja.
Strandolás után bementünk a Bodorka Látogató Központba ahol több akváriumban megtekinthetőek a balatoni halak. Nem olyan nagy, de annál érdekesebb. Ha arra jár valaki és érdekli, a természet mindenképpen ajánlom neki ezt a helyet.
Ezután még sétálgattunk kicsit a parton, és leültünk a partmenti részhez ahol sikerült végre legyőznöm, egy félelmemet. Barátom fogott egy kockás siklót, amely nem egy agresszív faj. Kiskoromban is imádtam békákat, gőtéket és mindenféle hüllőket fogdosni. A siklókkal, sem volt különösebben bajom, viszont megfogni nem igazán mertem. Ezt fokozta egy emlék, amikor bejött a garázsunkba egy igen nagy példány, és mivel sarokba lett szorítva (persze nem direkt) sziszegett ránk. Mivel ez félelmetes képet mutatott megragadt bennem.
Ez a sikló, amit Füreden fogott a barátom, nem volt nagy és békésnek is tűnt. Végül rábeszélt, hogy fogjam meg. A félelmem átment abba, hogy nehogy leejtsem szegény állatot. Végül azt vettem észre, hogy a kezeimben fogom a siklót, és mintha egy kiscicát dédelgetnék, élveztem a társaságát. Rájöttem, nem mindegyik siklófaj agresszív, vannak egész nyugodtak is köztük, nem kell félni tőlük.
Keszthely, Kányavári-sziget (Kis-Balaton) és egy elhagyatott orosz laktanya
Keszthelyen nem terveztünk olyan sokat lenni (végül még is sikerült, lásd lejjebb). Úgy terveztük, itt eszünk egy pizzériában majd megyünk a Kányavári-szigetre a Kis-Balatonhoz. Így is lett.
Mikor megérkeztünk kellett kicsit várakoznunk a buszvégen, ahol beültünk egy kávézóba és ittunk nutellás shake-et. Valami isteni finom volt! Végig lehetett érezni a tömény nutellát.
A Donatello pizzériában ebédeltünk, természetesen pizzát választottunk. Sajnos elég meleg nap volt, és kintre ültünk (mivel ott volt jobb idő mint bent), de a hideg kóla segített valamennyit a helyzeten. A pizza is finom volt, nagyon jól készítették el.
A Kányavári-sziget nagyon szép volt, most jártam itt először. Gyönyörű természeti hely, csupa-csupa zöld minden. Bejártunk egy útvonalat, csodás volt.
A legjobban innen talán a bejárat, egy fahíd volt, ahonnan gyönyörű volt a kilátás mind kettő irányba. Ha pedig lenéztünk, olyan szép tiszta volt a víz, lehetett látni a halakat is. A madarakból is sok fajtát lehet látni, nagyon szépek és különlegesek.
Tudni kell rólam, imádom az elhagyatott helyeket. Egyszerűen vonzanak, visszavezethető a horror rajongásomhoz is ez a dolog. Mikor megemlítették, hogy benézhetünk egy ilyen helyre, gondolkodás nélkül igent mondtam rá. Ez a hely Sármelléken van, egy elhagyatott szovjet laktanya. Mondták is előtte, de nekem is egyből az Ideglelés Csernobilban c. film jutott róla eszembe.
Nagy terület volt, nekünk pedig kevés időnk, így csak másfél órát tudtunk itt tölteni, de nagyon élveztem. Több házba is be tudtunk menni, nagyon érdekes volt. Többnyire üresek voltak, tele voltak graffitizve vagy épp telepakolták szeméttel. Viszont a nagyobb épületeket egész szép állapotban hagyták.
Sokat kevertünk, hogy milyen járattal menjünk vissza Csopakra, végül ennek az lett az eredménye, hogy egy olyan buszhoz siettünk, ami nem létezik. Így még pár órát Keszthelyen ragadtunk. Annyira nem voltunk elkeseredve, járkáltunk még a parton, és árusokhoz nézegettünk be. Ezek egész jók voltak, óriási választék van a suvenirekből és nem csak sok, de jók is, egyediek. A hátrány az volt, hogy éjfélre értünk vissza, és busz helyett vonattal kellett mennünk, de ennek is megvolt a maga szépsége. Szerintem jó volt, az éjszakába utazni a szinte üres vonaton.
Összegezve
Végül a véleményem erről a hétről 10/10. Minden jó volt, sokat mászkáltunk, sok helyre ellátogattunk. Az idő is kellemes volt, nekünk kedvezett, az érkezés napján kívül egy csepp eső nem esett. Nagyon szuper és szép nyaralás volt számomra.
Elsőnek meglátni a Balaton, pedig még mindig csodálatos érzéssel tölt el…
Ti nektek már megvolt a nyaralás, vagy még csak most jön? További szép nyarat! Puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése