Márciusi kedvencek

 

Halihó! Nagyon jól telt a márciusi hónapom főleg a vége. Igaz sokat kell tanulni mostanság, mint már említettem is az előző posztomban, de azért néha kell egy kis kikapcsolódás, és abból a szünetben volt bőven, főleg ünnepek alatt.

 

Kevés könyvre jutott viszont időm, csak egyet sikerült elolvasnom, az is kötelező olvasmány, de őszintén bevallom élveztem. Szóval mondhatom március kedvencének Örkény Istvántól a Tótékat. Egy remek groteszk mű, ami leköti az olvasót. Elvont, mélyen vicces és szórakoztató kis történet. Az olvasata nem nehéz, bár én hamar hozzá tudok szokni a nehezebb olvasatú könyvekhez is. Szóval, aki ez a könyv előtt áll, bátran merem ajánlani.

Folyamatban van Lauran Kate Fallen című könyvsorozatának az utolsó része is, de borzasztóan nehezen haladok vele! Néhol idegesít, untat, viszont érdekel már, hogy mi lesz ebből az eltúlzott szerelmi szálból, szóval amint befejezem, biztos vagyok benne, hogy egy erős kritikát fogok írni, és utálni fognak a könyv kedvelői.

 

Filmekre kicsit több időm volt, főleg a hosszú hétvégén – viszont laptop hiányába (már csak pár nap és visszakapom!) Csak tévén tudtam mozizni. Régóta meg szerettem volna nézni a Libabőrt, és mikor láttam, hogy adják már jegyeztem is fel, hogy mikor lesz. Nagyon tetszett, aranyos és vicces fantasy kalandfilm volt. A végé is jó lett – bár már tudni lehetett mi lesz az – mégsem volt sablonos, és még kedvet is kaptam, hogy elolvassam a könyveket.

 

 

A Vasember. Igen népszerű film, szeretem is a Marvel filmeket, de ez kimaradt így mikor ezt is adták a tévében, megnéztem és nem csalódtam benne. Nem sokára a többi részére is sort fogok keríteni.

Horror filmekkel – a kedvenc műfajommal – is igazán le vagyok maradva, és ebbe a hónapba csak egyet az Egyenesen át-ot sikerült megnéznem, amiben picit csalódtam. Tetszett a története jó volt az ötlet, de valahogyan nem fogott meg igazán, egyszer nézhető film. 

A közelünkben lévő városban nyitott egy új kávézó a Frei Caffee. Egyből lecsekkoltam a neten és úgy éreztem muszáj lesz elmennem. át Hát ez meg is történt egy jó párszor. Az árak meglepően jók és csodás kávéik és sütijeik vannak a választék pedig óriási. Kicsit sokat kellett várnunk az elején, de hát rengetegen voltak, mivel ugye új a hely.

 

 

Egy másik nagy célomat sikerült teljesítenem, a The Donut Library-t. A hónap utolsó napján, szakadó esőbe, buta vidékiek módjára GPS-el mentünk és kerestük fel Budapesten ezt a helyet. Nagyon finom kakaót ittunk, és a fánkkal is meg voltam elégedve. Én Caramel Bomb-ot ettem, barátnőm Galaxy-t, de mind ketten elteltünk ezzel a „kis” édességgel.

 

Sok idő után újra feljutottunk a fővárosban, és ez sikerült a szünet egyik legesősebb napján. Reggel már az lelombozta a kedvemet hogy szakadt az eső. Viszont mire a vasútállomásra értünk még a nap is kisütött, és kitartott egészen addig még átsétáltunk a Margit-szigeten. Pont mire elértünk a West End-be kezdett szakadni, szóval jól időzítettünk.

Viszont, mint a gasztros kedvenceknél említettem, azért nem hagyhattuk ki hogy ne áztassuk el magunkat, és sétáltunk egyet a szakadó esőbe is nemes cél – a kaja – érdekében! Viszont mindenképp megérte!

 

Ez a két kép a jó időben készült, talán ezért a hangulata miatt is tetszenek. Nem vagyok valami fotogén, de szeretek fényképezkedni; jó kis ellentétek. Így kell egy jó pár kattintás mire sikerül olyan kép sikerül, ami tetszik nekem. Ez a kettő pont olyanra sikeredett.

 

„A boldogság egy vicc amit a bánat mesél a szomorúságnak”

 

 

A feliratok, sajna nem mindenhol tökéletesek és már annyit szerkesztgettem, de nem lettek jobbak :( . Talán majd a következő posztnál! Remélem nektek is hasonló jókkal telt a március. Puszi!