Őszi kedvencek 2018

Végre beköszöntött az ősz, a kedvenc évszakom. Ilyenkor nincs, se túl hideg, se túl meleg és gyakoriak az esős napok. Valahogy imádom ezt az időjárást. A táj színesbe borul, legjobb idő a kirándulásra. Még sorolhatnám tovább mi jó benne, de ezért is hoztam létre ezt a bejegyzést, hogy leírjam mik a kedvenceim ebben az évszakban. 

Miért tanulok élelmiszermérnöknek?

Már majdnem mindenkinek elkezdődött a suli, ahogy nekem is. Megkezdtem tanulmányaimat az egyetemen, Élelmiszermérnöki karon. Hogy miért is pont ebbe az irányba esett a választás? Több szempont miatt is. Sok év kellett mire eldöntöttem mi az, amit csinálni szeretnék.

Mindig is tudtam, hogy olyan irányba akarok menni, aminek köze, van valamilyen módon a természethez vagy a biológiához. Ezért akartam kiskoromban állatorvos lenni. Ahogy nőttem fel egyre változtak a céljaim. Ez sokszor a tanulási átlagom miatt volt, vagy, mert épp mást találtam ki. Végül, a gimnázium tizenkettedik évére sikerült elhatároznom, hogy én élelmiszermérnök szeretnék lenni.

Back to school - Egyetem (HAUL)

Megtörtént a beiratkozás, így aktív hallgatója lettem egy egyetemnek! Már ott a beiratkozáson is éreztem, hogy teljesen más, mint egy középiskola/gimnázium. Sokkal jobban magunkra vagyunk itt hagyatkozva, és nem lesz senki, aki figyelmeztet a határidőkre. (Ja de, a Neptun). Tökéletes hely arra, hogy önállósodjunk, és ez egyszerre tetszik is meg nem is. Azért tetszik, mert szerinte jó, ha önállóak leszünk, viszont kissé tartok tőle, mivel teljesen idegen lesz az egész.

Már csak pár nap és kezdődik a tanítás. A legfőbb dolgok, amiktől tartok, nem fog menni a tanulás, nem lesznek barátaim vagy, hogy elveszek. Mivel egy teljesen idegen városba kerülök, ráadásul bejárós leszek, (egyelőre) így ennek a veszélye is fennállhat.

Magyarország egy német szemével - Városnézés Budapesten

Sziasztok!

Augusztus elején érkezett Magyarországra az egyik legjobb és legrégebbi barátnőm Németországból. Már több mint tizenöt éve ismerjük egymást, és még így is hogy évente olyan két-három alkalommal találkozunk és rengeteg kilométer választ el bennünket nagyon jó maradt a kapcsolatunk. Erről a kapcsolatról még az is lehet, írok egy külön posztot.

Az idén nyáron nem egyedül jött, hanem egy barátnőjével. Az utóbb említett személy teljesen német viszont a barátnőm ő félig csak, így tud mind a kettő nyelven folyékonyan beszélni.

Sajnos csak egy hétig voltak itt és olyan sokat nem is tudtunk beszélgetni, mivel én sokat dolgoztam és ők is több fele mászkáltak. Egyik nap viszont elterveztük, hogy felmegyünk Budapestre. A barátnője még nem járt a fővárosban, így a nevezetesebb helyeket szerettük volna neki megmutatni, vagyis egy városnéző túrát szerveztünk.

Hova jutottunk?

Halihó! Biztos bennetek is felmerült már az a kérdés, hogy hova is jutottunk, pontosabban a társadalom hova is jutott. Mióta dolgozok diákként és emberekkel foglalkozok, a kasszába még gyakrabban jut az eszembe ez a szófordulat. Egy múltkori eset vitt rá arra, hogy írjak erről egy bejegyzést.