Egy újabb szakasz zárult le - Túl az érettségin

Sziasztok! Múlt héten egy újabb és igen jelentős szakasz zárult le az életemben. Üt év után elballagtam és leérettségiztem a gimnáziumomban. Szomorúan, de mégis boldogan léptem ki érettségi után a sulimból (most már volt sulimból), mert visszagondolva, nagyon sokat adott nekem ez az öt év. Itt teljesedett ki a mostani énem, nagyon sokat változtam, rengeteget tanultam és céljaim születtek. Sok tapasztalatot szereztem mind a tanulásban és mind az életben. Rengeteg barátság és ismeretség köttetett, ami a sulinak köszönhető. Ezért is én nagyon jól éreztem magam és nem bántam meg hogy ezt a gimit választottam.

Az érettségit értékelve, kellemeset csalódtam magamban. Úgy teljesítettem, amennyit tanultam. Nagyon sokat készültem rá, rengeteg időt erre fordítottam.

Az írásbeli után viszont úgy éreztem, hogy szinte majdnem minden tantárgyat elcsesztem és rosszul sikerültek. Viszont mikor mentem a betekintésre meglepve láttam, hogy nem így van és egész jók lettek.

A szóbeli előtt nagyon ideges voltam. Körülbelül egy órával előtte beértem a suliba és még csúszás is volt így csak ültem néztem magam elé, kajátam és már alig vártam, hogy végre bemehessek. Mikor beértem, mint egy varázsütésre lenyugodtam. Szépen odasétáltam az asztalhoz és húztam egy töri tételt. Mikor kivettem a borítékból annyira nem örültem neki, mivel nem nagyon tetszett a látvány. Miután megnyugodtam és elfogadtam, hogy bizony ez az miből nekem felelnem kell nekiálltam kidolgozni. Miután ez megvolt és felmondtam rádöbbentem, ez egészen jól ment. Nem is értettem mitől is féltem. Ezután jött a biológia. Ott jó tételt is húztam és szintén jól ment a felelet. A magyarral sajna nem voltam így. Mivel a végére maradt fáradt is voltam és nem is egy barátságos tételt húztam ki, szóval ebben nem annyira sikerült javítanom. Viszont mivel jó lett az írásbelim, annyira nem volt vészes a helyzet.

Jöhetett az újabb izgulás az eredményhirdetésig. Mivel elég hátul vagyok a névsorban, ezért nem voltam annyira jó helyzetbe. Az a pár perc még végre kezembe tarthattam a bizonyítványomat egy órának érződött. Mikor végre megkaptam és kinyitottam nagy boldogság öntötte el a szívemet. Az az eredmény volt benne, amit vártam, és úgy éreztem meg vagyok elégedve magammal. Megérte az a sok fáradalom, ami a felkészüléssel járt.

Jöhet az újabb izgulás, vajon hova vesznek fel, ha egyáltalán felvesznek valahova. Mikor hazaértem a bankett után, másnap egyből felmentem a felvi-re hogy kiszámoljam, körülbelül mire is számíthatok. Mikor megláttam az eredményt – amire amúgy számítottam – csak annyit mondtam magamnak, lesz, ami lesz. Akkor se leszek elkeseredve, ha nem vesznek fel, mivel erre az esetre is van egy tervem. Szépen mindent elterveztem időbe, ami szerintem egy tök jó ötlet, és mindenkinek javaslom. Hiszen nem tudhatjuk, mikor hogy változtatják majd a ponthatárokat.

Most már a blogomra is visszatérek teljes erővel, és igyekszek egyre több bejegyzést megírni amiket elterveztem, mert van elég sok most így a listámon. Kezdve életem első Agatha Christie történetének az értékelésével, a Fallen sorozat értékelésével (mármint a könyv sorozat), egy hosszabb lélegzetvételű bemutatkozó szöveggel és még sorolhatnám. Tervben van egy történetes blog nyitása is, és az első regényem befejezése. Remélem elég hosszú lesz a nyár hogy minden sikerüljön amit elterveztem. 

Nektek hogy sikerült az érettségi? Meg vagytok elégedve az eredményekkel? 

 Puszi!